A művészről

Nem végeztem művészeti iskolát. Nem tanultam festeni. Talán ezért is festek úgy, ahogy...

Nem szabályokat keresek, hanem pillanatokat. Azt a néhány másodpercet, amikor valami egyszer csak a helyére kerül: egy fény a fák között, egy tekintet, egy mozdulat, egy szín, egy hangulat. Azt a pillanatot, amelyről az ember azt gondolja: ezt most meg kell őrizni!

Gyerekkorom óta sokféleképpen próbálom megfogni ezeket a pillanatokat: fényképezőgéppel, szavakkal, zenével – és mostanában egyre inkább ecsettel.

A festés számomra nem technika, hanem keresés. Néha pontosan tudom, mit szeretnék megfesteni – igaz: ritkán sikerül, hogy azt lássam vissza a vásznon, mint a fejemben. Máskor a kép maga vezet tovább és megesik, hogy napokig vagy hetekig vitatkozunk egymással. Egyikünk sem enged könnyen. :)

Nem tökéletességre törekszem – illetve: de, de már tudom, hogy az esélytelen. Azt a pillanatot keresem, amikor egy kép egyszer csak élni kezd!

Ha ez megtörténik, tudom: megvan.

És talán ezért festek...